Inclusion of Gaming Disorder in ICD has more advantages than disadvantages

This paper is a response to a recent debate paper in which Aarseth et al. argue that the inclusion of a formal diagnosis and categories for problematic video gaming or Gaming Disorder (GD) in the World Health Organization’s 11th Revision of the International Classification of Diseases (ICD-11) is premature and therefore the proposal should be removed. The present authors systematically address all the six main arguments presented by Aarseth et al. and argue that, even though some of the concerns presented in the debate paper are legitimate, the inclusion of GD in ICD-11 has more advantages than disadvantages. Furthermore, the present authors also argue that the two GD subtypes (“GD, predominantly online” and “GD, predominantly offline”) are unnecessary and rather problematic; the main category for GD would be perfectly sufficient

Mentálhigiénés kutatás brit módra = The British system of mental health research governance

A szerzők tanulmányukban bemutatják a brit mentálhigiénés kutatás támogatási és pályázati rendszer elmúlt években történt jelentős átalakításának főbb eredményeit. Röviden bemutatják az engedélyeztetési eljárás folyamatát, beleértve az etikai engedélyek megszerzésének menetét is. Rövid nemzetközi kitekintést követően, a szerzők kitérnek az újonnan kialakított rendszerrel szerzett kezdeti tapasztalatokra, a szisztéma előnyeire és hátrányaira. | The authors introduce the recent changes in the British system of grant application and gaining permission for mental health research delivery. They briefly present the process of central and local NHS trust approval including ethics application. Following a brief international outlook, early experiences, advantages and disadvantages of the new British research governance framework are also summarised

Novel Psychaoctive Sucbstances and Behavioural Addictions

Copyright © 2014 Giovanni Martinotti et al. This is an open access article distributed under the Creative Commons Attribution License, which permits unrestricted use, distribution, and reproduction in any medium, provided the original work is properly cited. Date of Acceptance: 09/11/2014Peer reviewedFinal Published versio

A dopamin D4 receptor gén promoter polimorfizmusainak hatása a génexpresszióra in vitro rendszerekben, illetve ezek szerepe a drogfüggőség kialakulásában = Effect of polymorphisms in the dopamine D4 receptor gene promoter on gene expression in vitro and their role in the development of drug addiction

A jelen projekt három részből állt össze. Az első szakaszban folyó molekuláris biológiai munka során a drogfüggőség kialakulásában feltételezhetően szerepet játszó dopamin D4-es receptor (DRD4) gén promoterének polimorfizmusait vizsgáltuk génexpressziós kísérletekkel. Olyan riporter gén-konstruktumokat hozunk létre, melyek a DRD4 gén promoter szakaszának különböző szekvencia-változatait tartalmazták, majd megmértük ezeknek a szekvenciáknak a promoter aktivitását idegi eredetű és kontroll sejteken. A megszokottól eltérő promoter aktivitással rendelkező variánsok funkcionális jelentőségűek lehetnek az opiátfüggőség patogenezisében. A projekt második részében, a pszichológiai vizsgálat során a budapesti Nyírő Gyula kórházban kezelt, és a metadon programban résztvevő opiátfüggők részletes pszichológiai jellemzésére került sor, különös tekintettel a metadonkezelésre adott terápiás válaszukra. A harmadik, genetikai asszociáció-vizsgálatban a DRD4, a szerotonin transzporter (SERT), illetve néhány további, a heroinfüggés kialakulásában, valamint a metadonválszban esetleg szerepet játszó gén polimorfizmusait tanulmányoztuk. A 171 betegtől DNS mintát vettünk, meghatároztuk bennük a különböző genetikai variációkat, majd statisztikai asszociációelemzést végeztünk a metadonválasz, a genetikai markerek és a felvett pszichológiai mérőszámok között. | The current project consists of three parts. In the first phase during the molecular biological work we performed gene expression analyses of the promoter polymorphisms of the dopamine D4 receptor (DRD4) gene, which might play a role in the development of substance dependence. We created gene constructs that included different sequence variants of the DRD4 gene promoter and measured the expressional activity of these constructs in different neural and control cell lines. The variants with an unusual promoter activity might have functional relevance in the pathogenesis of opiate dependence. During the second phase of the project we performed detailed psychological assessment of opiate dependent subjects on methadone maintenance therapy at Nyírő Gyula Hospital in Budapest with special emphasis on their response to methadone. During the third, the genetic association part we studied polymorphisms of genes previously implicated in the development of heroin dependence or involved in methadone response, such as DRD4, the serotonin transporter (SERT), as well as some other genes. We collected DNA samples of 171 patients, determined different genetic variations and performed statistical association analyses regarding methadone response, the genetic markers and the psychological assessment data

The science of practice

Beinart, H., P. Kennedy & S. Llewelyn, eds. (2009) Clinical Psychology in Practice (Oxford: BPS Blackwell) 408 pp., 24.4 cm, ISBN 978-1-4051-6767-3, €37.90

Viselkedési függőségek

Amikor szenvedélybetegségekről, függőségekről beszélünk, elsősorban a drogok, főképp az illegális szerek jutnak eszünkbe. Esetleg felötlik bennünk, hogy függőséget okozhatnak nem tiltott szerek, az alkohol, vagy a nikotin is, de már az egyéb, akár egyébként függőségnek is nevezett viselkedésformákkal, így a szerencsejáték- vagy az internet-függőséggel óvatosabbak vagyunk

Drogfüggő betegek kezelésével kapcsolatos ismeretek és attitűdök vizsgálata pszichiáter szakorvosok körében = Knowledge of and attitudes toward drug addicts and their treatment among psychiatrists

Vizsgálatunk célja pszichiáter szakorvosok drogfüggőség kezelésével kapcsolatos ismereteinek és véleményének, valamint a drogfüggők iránti attitűdjének feltárása volt. A vizsgálat során összesen 118 pszichiáter szakorvos megkérdezésére került sor, anonim önkitöltős kérdőív segítségével. A mintában a férfiak aránya 40%. Az átlagéletkor 44,4 év. A megkérdezett pszichiáter szakorvosok 67,5%-a nem szívesen vállal szenvedélybeteg pácienst, s amennyiben választási lehetősége van, akkor az alkoholbeteget részesíti előnyben (74,8%) a kábítószerfüggővel szemben. A szakorvosok túlnyomó többsége a drogfüggőség kezelését általánosságban nem pszichiátriai problémaként azonosította, így a detoxikálást inkább belgyógyászati-intenzív egységekre, míg a rehabilitációt pszichiátriai és szociális ellátást ötvöző intézményekre bízná. A drogbetegek elutasítása mellett jelentős hiányosságok voltak azonosíthatók a megkérdezett pszichiáterek addiktológiai ismereteiben. Jelen eredmények fényében indokoltnak tűnik a pszichiáter szakorvosok addiktológiai ismereteinek szélesítése, valamint a drogfüggő betegek irányába mutatott elutasító attitűd enyhítése, a drogfüggők elfogadottságának növelése. | The aim of our study was to investigate the knowledge, opinion and attitude of psychiatrist about drug addicts and their treatment. A total of 118 psychiatrist (40% male, average age is 44,4 years) has been asked via an anonymous questionnaire in 2001. Two third of the surveyed professionals (67,5%) prefer other cases than addict patients, and 74,8% prefers alcohol patients to drug addicts. Most of the professionals consider drug addiction as something not characteristically a psychiatric problem. They do rather suggest carrying out detoxification at internal-intensive units, while rehabilitation as a combination of psychiatric and social care. Beside the rejection of drug patients we have identified many gaps in the knowledge of psychiatrists about addiction related issues. In view of the present results it seems necessary to provide education for psychiatrist about addiction related issues and also to try to increase their acceptance of drug addict clients

The Inventory of Personality Organization: A valid instrument to detect the severity of personality dysfunction

Background and aims In the eleventh revision of the International Classification of Diseases (ICD-11), the severity of personality dysfunction became the central dimension of personality disorder’s (PDs) definition, besides the trait domain qualifiers. Personality functioning, also known as personality organization (PO), is becoming an increasingly important concept in administering, predicting, and measuring severity and nature of personality disturbance. Otto Kernberg and his team developed several tools to measure personality impairment. The Inventory of Personality Organization (IPO) is a self-report rating scale for the measurement of PO. Aim of this study was to identify severity groups according to the level of PO and to explore their validity. Materials and methods A clinical sample of 118 patients was recruited from a 4-weeks in-patient cognitive psychotherapy program. Beside the IPO, Structured Clinical Interview for the fourth edition of the Diagnostic and Statistical Manual of Mental Disorders, (DSM-IV.) Axis I and II, Symptom Check List-90 (SCL-90), State-Trait Anger Expression Inventory and Dissociative Experience scale (DES). Two types of analyses were conducted: a person-centered (latent profile) analysis and various variable-centered tests to confirm the factor structure of IPO and calculate group differences. Results The three-factor (CFI = 0.990, TLI = 0.990, RMSEA = 0.022, SRMR = 0.089) and the five-factor (CFI = 0.995, TLI = 0.995, RMSEA = 0.014, SRMR = 0.090) models of the IPO was supported. Latent class analysis identified three subgroups of PO: “Well-integrated,” “Moderately integrated,” and “Disintegrated” classes. There were no significant differences between the three classes in the number of Axis 1 diagnoses (p = 0.354; η2 = 0.01). Group differences in the number of PDs, the number of PD symptoms as well as in the presence of borderline and depressive PD were significant (all p < 0.001; V = 0.35–0.42; η2 = 0.15–0.26). Persons with more severe PO problem level had higher rates of psychopathological symptoms, state and trait anger, and dissociative characteristics (all p < 0.001; η2 = 0.13–0.36). Conclusion The IPO can be an appropriate instrument to measure the severity of personality disorganization and to classify participants along a continuum of severity in this regard. Our results present further evidence that the severity of personality dysfunction, the central dimension of the ICD-11 and the Alternative Model for PDs is detectable with an instrument, the IPO, that was initially developed to detect the disturbances in PO.Peer Reviewe